Take me as I am!

A hosszú hajú Metál Isten melankolikus napra ébredt. Kint borult volt az ég, semmi kedve nem volt semmihez. Egyszer csak megszólalt a telefonja. Jóbarátja, aki egyben kollégája is volt felhívta, hogy nincs-e kedve elmenni vele egy kicsit tüsténkedni, karban tartani a dolgokat a munkahelyén még így a tél beállta előtt. -Úgysincs semmi dolgom ma... -gondolta, így elindult dolgozni. Munka közben rengeteg dologból őrült poénokat faragtak és jó kedvvel telt az idő. Délután felhívta őt az egyik barátja, hogy egyedül van, nincs jó hangulata és nincs-e esetleg a Metál Istennek kedve felugrani hozzá. Mivel igen-igen jó szíve volt, azonnal igent mondott. Hazafelé tehát Emberünk vett egy üveg jó bort és felcsengetett a lányhoz. Rengeteg beszélgetés és egy nagyon finom vacsora mellett megitták az üveg bort, miközben a televízióban az egyik nagyon népszerű tehetségkutató verseny egyik döntője zajlott. Az idő múlásával a hosszú hajú srácnak mehetnékje támadt, felvette tehát a kabátját és elindult hazafelé. Út közben, mint mindig zenét hallgatott -mi mást, mint rockzenét- és elgondolkodott azon a dalszövegen, ami épp a körúton szólalt meg:

"Én bízom benne majd,
Hogy a hajnali fénnyel jössz,
És csendben átkarolsz,
Majd halkan elmondod,
Hova viszel."

Sóhajtott egyet és lépdelt tovább, majd egy útelágazáshoz érve eltöprengett... Tovább egyenesen, vagy inkább jobbra induljon, egy népszerű vendéglátóipari egység felé, nevezzük BeerPharmacy-nak. több percnyi gondolkodás és ácsorgás után úgy döntött, hogy a BeerPharmacy felé veszi az irányt. Oda belépve meglátta a kollégáit egy asztalnál ülni, felvidult és egy ital kikérése után nagy léptekkel vette az irányt az asztal felé. A társalgás rettentően jó kedélyű volt, ám néhány perc után Emberünk felfigyelt egy, a zenegépnél ácsorgó kedves lány ismerősére, akinek azelőtt pár nappal volt a születésnapja. Bár már egy internetes társasági oldalon megtette, de gondolta, hogy személyesen is Boldog Születésnapot fog kívánni neki, így hát odairányította lépteit és megköszöntötte a lányt. Az alatt a néhány méter séta alatt a szeme sarkából felfigyelt egy gyönyörű szempárra, amely az ő lépteit követte és egyből belefészkelte magát a gondolataiba. A gyönyörű szempár tulajdonosa egy elbűvölően szép lány volt, aki nem hagyta szó nélkül a köszöntést, hisz az ő születésnapja néhány nap múlva következett és nem szerette volna, ha a köszöntések idő előtt elpazarolódnak az ő barátnőjére. Emberünk megfordult és bár elbűvölte a lány szépsége, mégis higgadtan, már-már olyan lazán -természetesen csak kívülről, mert belül zavarban volt- javított egy picit a helyzeten és bemutatkozott a Tündérarcú lánynak. Nem sokkal később oda is ült az asztalukhoz és elkezdtek beszélgetni. Ami ezután történt, azt nem tudom részletesen leírni, mert mint amikor filmekben elhalkul a szöveg és felgyorsul a kép, úgy szaladtak a percek és az órák. Egész végig beszélgettek és beszélgettek, közben úgy mosolyogtak egymásra, hogy rajtuk kívül mindenki látta, hogy ez nem egy hétköznapi beszélgetés. A lány egyre közelebb húzódott emberünkhöz és egy, vagy talán kettő kissé bátortalan mozdulat után már úgy mesélték egymásnak a szavakat, hogy ujjaik összekulcsolódtak. Közeledett a záróra ideje, de a BeerPharmacy rendkívül aranyos felszolgálója még azt is megengedte nekik, hogy ott maradjanak, amíg végez a szokásos teendőivel, csak az volt a kérése, hogy vonuljanak hátra a kintről beleső kíváncsi szemek elől, nehogy azt higgye valaki, hogy még nyitva tart a hely. Mint derült égből a villám érte beszélgető párunkat az információ, hogy már lassan három órája bezárt a hely és ha gondolják megvárhatják a takarítót. Ekkor egyszerre felálltak, megköszönték szíves vendéglátást és elindultak hazafelé kézenfogva. Tündérlány nem lakott messze, de ezalatt az idő alatt is végig fesztelenül és felszabadultan csacsogtak, miközben összekulcsolt ujjaik egymásét simogatták. A kapu előtt azonban elérkezett a könyörtelen búcsú ideje... Rockerünk megpróbálta forrón megcsókolni a Tündért, de mivel a lány tisztességes családból származott ezt nem engedte. Viszont egy nagyon finom puszit lehelt a srác szájára, amit utána több is követett a búcsú során. A finom kis szájra adott puszikat követő sugárzó mosoly, amit a lánytól kapott, teljesen elvarázsolta a Metál Istent és amikor látta a lányt bemenni a kapun és elindult hazafelé, egy nagyon nagy sóhaj hagyta el a száját, miközben mindkét kezével a szívét fogta. Hazafelé bandukolva még mindig csak a lányon járt az esze és az első kereszteződésben nagyot dobbant a szíve: SMS érkezett! Hihetetlen sebességgel kapta elő telefonját és azalatt az egy-két másodperc alatt, csak azt hajtogatta: Csak Ő legyen, csak Ő legyen, csak Ő legyen... Amikor meglátta a küldő nevét, az addig is széles mosoly, még tovább szélesedett borostás arcán és gyorsan válaszolt pár kedves szót a Tündérnek. ezek a boldogsággal teli pár soros kis üzenetek egészen hazáig, sőt lefekvésig tartottak és emberünk mosolyogva aludt el... Így esett halálos szerelembe a Metál Isten...

Jó éjszakát Gyerekek!

"A szerelem mindig más. Mindegy, hogy hányszor szeretünk életünkben, egyszer, kétszer vagy tízszer: az új szerelem mindig ismeretlen. A szerelem vagy a pokol fenekére taszít, vagy a mennyországba röpít, de egy biztos: valahova eljuttat. És nem utasíthatjuk vissza, mert létünk alapfeltétele. Ha nem merjük elfogadni, éhen halunk egy karnyújtásnyira a fától, amely hiába kínálja gyümölcseit. Mindenütt a szerelmet kell keresnünk és vállalnunk kell, hogy esetleg órákig, napokig vagy akár hetekig szomorúak és csalódottak leszünk miatta. Mert abban a pillanatban, amikor elindulunk keresni a szerelmet, ő is elindul, hogy megtaláljon minket."

Felébredni egy rossz álomra, nem épp felemelő érzés...Főleg úgy, hogy a rossz álom alanya egy olyan ember, akit nagyon kedvelek. Amikor a tehetetlenségtől üvöltenél, mégsem jön ki hang a torkodon, amikor odarohannál, de leragadnak a lábaid... Amikor olyasmit látsz, ami beléd mar, pedig igazából nem lenne ok rá, mégis úgy érzed, hogy ez most bánt. Brrrrrrrr. fejrázás, csak álom volt. Megy az élet tovább.

A várakozás idegőrlő tud lenni... Főleg, ha nem tudod mire vársz. Egyszer csak előáll egy állapot, amitől felborulnak a dolgok. Jó, vagy rossz értelemben, az most mindegy. Szóval a legváratlanabb pillanatban jön és magával visz olyan utakra, amik ismeretlenek, de te csak mész, mész és mész tovább, hagyod, hogy vigyen annak ellenére, hogy nem tudod mi lesz a cél. A lehető legjobbra számítasz, de a rossz irány is benne van a pakliban. Ha optimista lélek az ember, akkor mindig az lebeg a szeme előtt, hogy ebből csak jó lehet. Ha pesszimista, akkor csak az ellenkezője, de akkor nem lép rá az útra, vagy az első lehajtónál kimegy. Mivel én az optimisták körébe vallom magam, végigjárom mindig. Nem mondom, hogy a legtöbbször a jobbik célba értem, mert nem. Sőt sokkal többször a rossz irányba fordultam, de mindig amikor elindulok, a jobbik cél lebeg előttem, mint most is. Kíváncsian várom...

Az Igazi keresése közben a kiválasztott fél felé elvárásaink vannak. A Nők esetében úgy néz ki a dolog, hogy a Férfi legyen neki:
- Barát
- Társ
- Szerető
- Modell
- Kisöcsi
- Bátyus
- Apa
- Tanár
- Nevelő
- Gyóntatópap
- Lelki szemetesláda
- Szakács
- Autószerelő
- Kertész
- Villany-, TV-, Számítógépszerelő
- Sofőr
- Hordár
- Takarító
- Lakáj
- Fafaragó
- Lakberendezési mérnök
- Szexológus
- Pszichiáter
- Fitness edző

A természete is fontos, legyen:
- kedves
- okos
- erős
- Jól nevelt
- határozott
- gyengéd
- érzékeny
- romantikus
- férfias
- Móka Miki
- vidám
- de mégis komolyan veendő
- bátor
- Micimackó
- energikus
- gondoskodó
- ötletgazdag
- ügyes
- szerény
- megértő
- egyértelmű
- szeretetteljes
- hidegvérű
- szenvedélyes
- engedékeny
- becsületes
- adakozó
- gyakorlatias
- igazságos
- tettre kész
- nyugodt
- sármos
- hűséges
- megbízható
- karrierista
- álmodozó

Ugyanakkor ne legyen:
- féltékeny, de legyen mégis aggódó
- jöjjön  ki jól a rokonaival, de ne töltsön velük több időt, mint a Nővel
- adjon a Nőnek szabadságot, de mégis mindig érdeklődjön hol és kivel volt
- öltözzön elegánsan, de legyen kész hazacipelni a hátán a Nőt térdig sárban, majd bemászni az erkélyen, ha otthon felejtette a kulcsát
- vagy elkapni és megverni a tolvajt, aki ellopta a retiküljét, amiben olyan nélkülözhetetlen dolgok voltak, mint a tükör és az ajakápoló

Nem szabad elfelejtenie a Férfinak a Nő:
- születésnapját
- névnapját
- házassági évfordulót
- az első csók évfordulót
- menstruációját
- a fogorvosnál, fodrásznál, manikűrösnél és a kozmetikusnál foglalt idejét
- a legjobb barátnőjének és a kedvenc nagynénjének a születésnapját

Sajnos a fent említett kritériumok tökéletes betartása sem biztos, hogy eredményre vezet, ugyanis a Nő képes belefáradni a tökéletes Férfi jelenlétébe és bármikor képes megszökni az első gitárossal!

A Férfiak boldoggá tétele ezeknél SOKKAL NEHEZEBB! Ugyanis a Férfinak szüksége van:
- kajára
- szexre

A Nők nagy része ezt a borzasztó igényességet már-már rabszolgatartásnak érzi és ezeknek az iszonyatos elvárásoknak való megfelelés, meghaladja a Nők erejét. Ezért az együttélés csak akkor lehetséges, ha a Férfitársaim megértik, hogy teljes mértékben túlkapó követeléseiket korlátozniuk kell...

(De ki akar együtt élni? :D)

Panaszkodni nincs okom, kellemesen telnek a napok. Csak a fáradtság, ami néha utolér és akkor antiszoc. tudok lenni, de egy-két perc alatt elmúlik. Ma megint Városházi program lesz, Adventi Gyertya meggyújtása. Már várom, hogy vége legyen, mert mindig feszültség van az ilyen előtt, hogy jól fog-e szólni, stb-stb. Na készülődöm, mert indulni kell lassan, amint kész a sajtos-tejszínes hús! :D

Rég írtam, tudooooom... Nem kell a kőzápor... Szóval a napjaimat reggeltől estig emberek közelében tengetem, néha felteszek egy két mikrofont a színpadra, feltolom a világítást és tologatom a potikat a keverőpulton. Ezen kívül beutalókat osztogatok a pszichiátriára a karácsonyi árusoknak az egész nap folyamatosan játszott karácsonyi dalokkal. A gyerekek legnagyobb örömére megjelent az összes önjelölt mikulás is a városban és a szaloncukor annyira lekötötte a figyelmüket, hogy fel sem tűnt nekik az a kiábrándító, nikotinsárga szakáll (már amelyiknek igazi volt). Az egész napos unalom elkerülése érdekében sokszor elhagyom a kuckómat és beszélgetek a karácsonyi vásár 4 legjobb ojjektumánál. Minden ismerősöm felrója, hogy állandóan csak csajozok, pedig aki ismer, jól tudja, hogy ez így is van! :D Emellett Michael Scofield és Lincoln Burrows szórakoztat mostanság a keverőpultnál felállított kis moziszettemen. Viszont ami a legjobban fel szokta dobni a napom, ha hirtelen feltépik az ajtómat és ott állnak a barátaim, hogy igyunk már egy forralt bort és beszélgessünk kicsit!

Folyt. köv.

Azért az elgondolkodtató, hogy többen mennek ki tüntetni Budapesten Tibet szabadságáért a kínaiak ellen, mint a szlovák nyelvtörvény ellen... Tényleg Tibet a legfőbb gond? Ez egy vicc... Csak azért jutott eszembe ez a dolog, mert a minap voltam Szlovákiában, nem a határ közeli részen, hanem kb 100 km-rel a határon túl, ahol már nagyon kevés, majdhogynem semennyi magyar feliratot nem látni és magyar szót nem hallani. Egy céghez mentem áruért. Amikor odaértem, kedvesen, mosolyogva kezet fogott velem az ember, aki a bejáratnál állt, angolul bemutatkoztunk egymásnak, majd amikor meglátta a magyar rendszámot, eltűnt a mosoly az arcáról és angolul sem volt hajlandó megszólalni többet, csak szlovákul. Találtam egy Pista nevű srácot, aki beszélt magyarul és miután váltottunk pár szót magyarul, elmondta, hogy ha nem haragszom, nem szívesen beszélne magyarul velem, mert haragudni fognak a munkatársai. Megértettem és elköszöntem tőle de sajnálattal párosult düh futott bennem végig. Sajnáltam a srácot, hogy kellemetlen helyzetbe hoztam és dühös voltam az ottaniakra, hogy ilyen lehet egyáltalán. Csak ennyi jutott eszembe...