Take me as I am!

Panaszkodni nincs okom, kellemesen telnek a napok. Csak a fáradtság, ami néha utolér és akkor antiszoc. tudok lenni, de egy-két perc alatt elmúlik. Ma megint Városházi program lesz, Adventi Gyertya meggyújtása. Már várom, hogy vége legyen, mert mindig feszültség van az ilyen előtt, hogy jól fog-e szólni, stb-stb. Na készülődöm, mert indulni kell lassan, amint kész a sajtos-tejszínes hús! :D

Rég írtam, tudooooom... Nem kell a kőzápor... Szóval a napjaimat reggeltől estig emberek közelében tengetem, néha felteszek egy két mikrofont a színpadra, feltolom a világítást és tologatom a potikat a keverőpulton. Ezen kívül beutalókat osztogatok a pszichiátriára a karácsonyi árusoknak az egész nap folyamatosan játszott karácsonyi dalokkal. A gyerekek legnagyobb örömére megjelent az összes önjelölt mikulás is a városban és a szaloncukor annyira lekötötte a figyelmüket, hogy fel sem tűnt nekik az a kiábrándító, nikotinsárga szakáll (már amelyiknek igazi volt). Az egész napos unalom elkerülése érdekében sokszor elhagyom a kuckómat és beszélgetek a karácsonyi vásár 4 legjobb ojjektumánál. Minden ismerősöm felrója, hogy állandóan csak csajozok, pedig aki ismer, jól tudja, hogy ez így is van! :D Emellett Michael Scofield és Lincoln Burrows szórakoztat mostanság a keverőpultnál felállított kis moziszettemen. Viszont ami a legjobban fel szokta dobni a napom, ha hirtelen feltépik az ajtómat és ott állnak a barátaim, hogy igyunk már egy forralt bort és beszélgessünk kicsit!

Folyt. köv.