Take me as I am!

A várakozás idegőrlő tud lenni... Főleg, ha nem tudod mire vársz. Egyszer csak előáll egy állapot, amitől felborulnak a dolgok. Jó, vagy rossz értelemben, az most mindegy. Szóval a legváratlanabb pillanatban jön és magával visz olyan utakra, amik ismeretlenek, de te csak mész, mész és mész tovább, hagyod, hogy vigyen annak ellenére, hogy nem tudod mi lesz a cél. A lehető legjobbra számítasz, de a rossz irány is benne van a pakliban. Ha optimista lélek az ember, akkor mindig az lebeg a szeme előtt, hogy ebből csak jó lehet. Ha pesszimista, akkor csak az ellenkezője, de akkor nem lép rá az útra, vagy az első lehajtónál kimegy. Mivel én az optimisták körébe vallom magam, végigjárom mindig. Nem mondom, hogy a legtöbbször a jobbik célba értem, mert nem. Sőt sokkal többször a rossz irányba fordultam, de mindig amikor elindulok, a jobbik cél lebeg előttem, mint most is. Kíváncsian várom...