Take me as I am!

1. Megbecsülni mások munkáját.
(„Ha mindenáron meg akarjátok ölni egymást az öcséddel, kint csináljátok, most takarítottam fel!”)
2. Vallást.
(„Jobb, ha imádkozol, hogy kijöjjön a fehér ingedből!”)
3. Az időutazás alapjait.
(„Akkora pofont kapsz, hogy a jövő héten térsz magadhoz!”)
4. Logikát.
(„Azért, mert én azt mondtam!”)
5. Tornamutatványokat.
(„Most nézd meg, hogy néz ki a hátad!”)
6. Bőrön át táplálkozást.
(„Fogd be a szád és edd meg a vacsorát!”)
7. Türelmet és kitartást.
(„Addig ülsz ott, amíg a spenót el nem fogy!”)
8. Meteorológiát.
(„Úgy néz ki a szobád, mintha tornádó söpört volna át rajta!”)

Hát igen... Már fél éves a kis Trónörökös és ebből az alkalomból Hugim és Sógorom készítettek egy kis klippet, amit most megosztanék Veletek: (És tessék bőszen nézegetni Dani blogját!)

Talán igaz, talán csak erőltetett bizonygatás, de számos növényi táplálékunk formája, szerkezete kísértetiesen hasonlít testünk egyes részeihez. A természet viccel velünk? Vagy nagyon is tudatosan alakította így az embert és a számára fontos zöldségeket, gyümölcsöket?

 

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Fiúk és Lányok!

Szenzációs lehetőséget kínálok most önöknek!

- ha nincs ideje rá
- ha úgy érzi káros hatással van önre
- ha ma még vezetni akar
- ha még nem próbálta
- ha a szülők nem engedik
- ha egyszerűen csak másnak akarna fizetni egy italt
- vagy ha nem akar szenvedni a másnapossággal járó
kellemetlenségekkel


BERÚGOK ÖN HELYETT!


Nem kell mást tennie, csak átutalnia azt az összeget
amit az ivásra fordítana. Küldje el erre a bankszámlaszámra:

10102440-75307308-00000001

és én vállalom, hogy az összeget eliszom!

Az utalásnál a közleményhez írja oda, hogy:
berug.

Visítva röhögtem :D

Kaptam ma pár képet Eperlány-tól és akkor tudatosult bennem a hatalmas felismerés! A nagy élelmiszert árusító üzletláncokat mind egy-egy ismert személy neve ihlette nevük kitalálásakor. Nézzétek csak:

Az előző pár bejegyzés mindig valakiknek szólt. Hát akkor nem rugaszkodnék messzire, most a kopasz, fuxot kitevő, kigyúrt "kemény(?)" bunkócskákhoz szólnék! Nyugodtan értsétek nem átvitt értelemben!

Lopnék, meg ölnék
és én sem ülnék!
Kurvák, magángép
jó messzire elrepülnék.
Megy a rablás,
itt meg a hajtás,
kell, hogy taposson helyetted
valaki más!!!
Pénzéhség csak a különbség
ha nekem nem szabad
neked miért?

Gyere seggfej!
Legalább köszönd meg!
Aztán vedd el
és dögölj meg!

Luxus, összkerék...
Ha én koldus,
akkor te nyomorék
megy a hajsza, ki itt a szajha
és kinek nagyobb az arca...
Tetszel, mint ez a rendszer,
mert ha pénzt kapsz máris fekszel!!!
24 karát az igaz barát,
egy barom vagy, aki se hall, se lát!!!

Kell hogy legyen remény,
mer' aki gazdag az kőkemény,
ropog a bankó,
figyel a bunkó,
hogy nem az ész a főnyeremény.
Felettem keselyűk köröznek,
de én akkor sem török meg
itt a lelkem, meg az agyam
ha tudod vedd el és dögölj meg!

Gyere vedd el!
És dögölj meg!

Tudod, kell, hogy legyen remény,
mer' aki gazdag az kőkemény,
ropog a bankó,
figyel a bunkó,
hogy nem az ész a főnyeremény.
Felettem keselyűk köröznek,
de én akkor sem török meg
itt a lelkem, meg az agyam
ha tudod vedd el és dögölj meg!

Szívemből szól, hallgassátok

 

Irodalom: Petcsi Sanyi hires Magyar kölcsi, Kiskörcsin szülcsizett 1823-ban. Híres verijei a Reszket a bokcsi, a Nemcsi dal, a Szepti végén és az Anycsi tyúkcsija.
Fizika: A sebcsi(jelcsije: v) egy vektis mennyiség, amely a mozgi nagyságát és ircsijét adja meg. Meghatározása: az egységnyi iccsi alatt megtett uccsi. A vekti mértéke uccsi per iccsi. Az SI mértékegysirendsziben méccsi per szekcsi. A sebcsit úgy számíthatjuk ki, ha az iccsit elosztizzuk az uccsival.
Csillagászat: A Fölcsi a Napcsirendszivel együtt a Tejcsiuccsirendszi nevű gali része. A Tejcsiuccsi lényiben egy ezüstös sávcsi, amely az egész éjcsi égcsin áthúzodik, és főleg olyankor figyizhető meg, amikor tiszcsi a levi, és kicsi a páratarcsi. A Tejcsiuccsirendsziben négymilcsi csili talizható. Galink csak pari része a vilcsiegyinek, amely nyolcmilcsi galiból áll.

Akik 1982 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg!

Gondolj csak bele, 1982 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon, ha volt egyáltalán autónk, amire 5 évet kellett várni, hogy megkapjuk, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi.

Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak hát rá külön szót. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, KI. Az udvarra, a játszótérre, az erdőbe, a SZABADBA! Egész nap kint voltunk, a szüleink, pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak.

Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy McDonalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a
zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra, az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és  mégis itt vagyunk.

A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, mégsem lett tőle bajunk. A WC pereme alatt, a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, a pre Domestos korban és amikor kiskorunkban ráültünk, bizony a feltápászkodáskor a hüvelykujj végigszántotta ezt a birodalmat, de itt vagyunk! Mondjuk a szüleink megtanították, hogy mossunk kezet WC után! Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy esetleg spectruma (az egyfajta számítógép volt), de szó sem volt Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64 tévécstornáról, műholdról és kábeltévéről,  filmekről, DVD-röl, Surround Soundról, Internetről, Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról..

Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a ping-pong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülök autóval... Mégis itt vagyunk.

Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának.

A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel, nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a
szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk, mert a következőt tőlük kaptuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Miért is tették volna? "Hülye voltál, Fiam? viseld a következményeit!" Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelősség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét.

Ezek voltunk mi. Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.